anterior    aleatorio / random   autor / author   inicio / home   siguiente / next

  TAPS ÉS GITÁR

Most, egymás között, ezen a helyen,
karolj belém, fogd kézen a tested,
és vacsorázzunk együtt, egy percre töltsük életünket
két életben s fizessük meg a sír adóját.

Most, karolj magadba, a kedvemért
lakozz a nevemben és a fekete ragyogásban,
ahol a kezed a lelkedhez ér
s lábujjhegyen menekülünk magunkból.

Karolj belém, igen, és magadba, igen,
páros lépted páratlan léptünket tanulja,
a búcsúzás ütemes lépteit.
Míg vissza nem jövünk! Viszontlátásra!
Míg olvasni nem tanulunk, analfabéták!
Míg vissza nem jövünk, hadd búcsúztassuk egymást!

Mit számítanak a puskák,
figyelj csak;
figyelj csak, mit bánod te a golyókat
aláírásom cikornyás kanyarulatában?
Mit bánod őket, ha a puska
már tested illatában füstölög?
Még ma világtalan karunk
mércéjét fonjuk csillagunkra,
és dalod hallatán majd zokogunk.
Még ma, gyönyörűm, páros lépteiddel
s riadalmamtól riadó reménnyel
magunkból mindketten kivonulunk.
Amíg csak meg nem vakulunk!
Amíg csak
nem zokogtat meg ennyi visszatérés!

Most,
egymás között, fogd
kézen édes személyed,
és vacsorázzunk együtt, egy percre töltsük életünket
két életben s fizessük meg a sír adóját.

Most, karolj magadba, a kedvemért
énekelj valamit
s lelked gitárját tapsoddal kísérd.
Míg vissza nem jövünk! Odáig! Addig!
Míg el nem indulunk, hadd búcsúztassuk egymást!

8 Nov 1937
autógrafo

César Vallejo
Orbán Ottó fordítása


subir   poema aleatorio   Poemas humanos (1939)   siguiente / next   anterior / previous
español Eredeti spanyol változat